Ma arra a napra emlékezünk, amely 31 éve elindított egy meghatározóan fontos folyamatot, amely három évtized után fokozatosan eljutott abba a pontba, ahol a demokratikus berendezkedés és a tisztességes politikai verseny már nem csupán üres szólam, de a tettek szintjén is megmutatkozik.
Hogy mire gondolok? Nos arra, hogy forradalom híján a szemfülesek és a titkosok az új, zavaros rendszerben megcsinálták maguknak azt a mesevilágot, amit az átkosban még ők sem mertek, mert ugye, jött az a fránya fekete Volga.
Mára fehérgalléros szupergazdag megmondóemberekként szabják a gazdaság, a politika, a média és a közélet fazonját, és sokaknak fel sem tűnik, hogy ezek ugyanazok. Vagy ugyanazok fiatalabb, "remékelt", "fészliftes" kivitelben! A proletár világpolgár ideológiát és a balliberális világlátást az anyatejjel magukba szívó leszármazottaikon keresztrül.
Az elmúlt években evilági (hozzáadott érték) adópadicsomot hoztak létre. Maguknak. A köz pénzének lenyúlási sémáit mesterszintre fejlesztő rendszert működtettek, amit nevezhetünk oligarchorkáciának, vagy őszinte szókimondással akár gátlástalan aljasságnak is.
Hát ennek a korlátlan világi hatalom bukásának élhetjük meg mostanság az első szívderítő pillanatait.
Három évtized után talán tényleg befejeződhet a rendszerváltás?
Talán igen, de tennünk kell érte, hogy végre a tisztesség győzedelmeskedjen az összekacsintós, kéz kezet mosós világon. Közös a felelősségünk, hogy a jobb és szabadabb világ, amit az idősebbek és a középkorosztály a gyermekeiknek és unokáinknak harcolt ki három evtizede komoly veszélyek és nehézségek árán megmaradjon és egyre inkább közelítséen ahhoz a gazdasági és társadalmi idillhez, ami ezeddig csupán a remény szintjén létezett.
A diákok, a polgárság és a munkásosztály haladó része 89-ben résnyire megnyitotta az új ház ajtaját, de a küszöbön átlépve az áhított új lakhelyünket nekünk, tisztességes politikusoknak és közembereknek kell élhetővé és mindenki számára komfortossá tennünk.
Megjegyzés küldése