Őrület, hogy a 21. században, a modern technika és tudomány egyfajta védőburkában mi, felvilágosult, művelt emberek naivan elhittük, hogy nekünk már semmilyen járvány nem tud túljárni az eszünkön. Mekkorát tévedtünk! Egy makacs influenza is szinte térdre tudja kényszeríteni az önnön fennköltségétől főlényessé vált emberiséget!
Egy olyan ellenség ellen harcolunk, (egyelőre kevesebb, mint több sikerrel) amelyről már tudunk ezt-azt, de a már sokat látott és tapasztalt virológus szakemberek is elég óvatosak a kimenetelt illetően. Bizonyára azért, mert az új "denevérinfluenza" - amely egyelőre abszolút számokban nem szed annyi áldozatot, mint az arányaiban kiterjedtebb járványokat okozó, jólismert szezonális influenza - ugyanúgy mutálódhat, mint a hétköznapi fajtája, és ha ez megtörténik, akkor még bármi lehet.
Egyelőre a legtöbb ország a vírus terjedésének lassítására összpontosít. Ott, ahol időben és hatékonyan korlátozták az emberek mozgását, nagy számban tesztelnek és a pozitív eseteket megfelelően elkülönítik, időt nyernek. Bízva abban, hogy két-három hónapon belül lesz hatékony ellenszer, megelőző oltás vagy gyógyszer. Ott, ahol nem léptek időben és az emberek kicsit elbagatelizálták a veszélyt, nagy a baj és talán egyre nagyobb lesz.
Érdekes véletlen, hogy a középkorban Európában pusztító pestisjárvány is Kínából került Itáliába az akkori legfőbb kereskedelmi útvonalon, a selyemúton keresztül. Majd a forgalmas olasz kikötővárosokból napi 30-130 kilométeres sebességgel terjedt tovább Nyugat-Európába, majd mindenhová, beleértve a Magyar Királyságot is. Akkoriban a terjedés természetesen sokkal lassúbb volt, de az eredmény így is tragikus lett, az akkori európai lakosság mintegy fele áldozatául esett.
Az orvoslás a középkorban összehasonlíthatatlanul kevesebb lehetőséggel bírt, a megoldások a szintén légi úton és érintéssel terjedő kór megállítására mégis - egyelőre - nem sokban különböznek az akkoriaktól: kijárási tilalom, az üzletek, vásárok, összejövetelek betiltása, a fertőzöttek otthoni karanténba zárása, fehérkeresztes házaik őrzése, gyógynövényekkel kitömött csőrös maszk viselése, kézmosás ecettel stb.
Az eredményt ismerjük, és reméljük, hogy ezúttal nagyobb szerencsénk lesz, mint a középkori sorstársainknak és az első világégés idején pusztító "spanyol" hátha pusztítása korában élő elődeinknek... Egyébként igazából ez a vírus sem volt spanyol, mert állítólag vagy szintén Kínából, vagy Franciaországból, vagy az Egyesült Államokból indult el "világhódító" útjára. Azért nevezték el spanyol náthának, mert csak Spanyolországban tudósítottak az újságok hitelesen a kóresetekről - más, háborúban lévő országokban nem akarták növelni a pánikot, így a kór terjedését titkolták.
Látva a halomra haló embereket Olaszországban, beleértve a betegeket kezelő orvosokat, az egészségügyi rendszer túlterheltségét, és a katonakórházi rutin bevezetését a leginkább zsúfolt egészségügyi intézményekben (azokat gyógyítják már csak tovább, akiknek nagyobb esélyük van a túlélésre), bizony nem vehetjük nálunk sem félvállról a dolgot! Minden intézkedést szigorúan be kell tartani, szájmaszkot hordani, ha mindenképp ki kell mozdulni otthonról, és reménykedni abban, hogy sem Komárom, sem más felvidéki város, sem egyetlen szlovákiai vagy magyarországi régió sem jut olyan áldatlan helyzetbe, mint Bergámó és Lombardia.
Bízni kell abban, hogy a szigorú intézkedések, Európában is előbb-utóbb meghozzák azt az eredményt, ami Kínában tapasztalható. Nekik sikerült megzabolázni a dühöngő fenevadat! Legalábbis egyelőre. Arra viszont az így kapott idő elég lehet, hogy a világ tudományos műhelyei összefogva nagyon gyorsan produkáljanak valami kézzelfogható megoldást a kór leküzdésére.
Persze tudjuk, hogy Kína más kávéház. Ott félkommunista rendszerű berendezkedés van, az emberek fegyelmezettebbek és más járványok (H1N1, SARS) kapcsán már kicsit gyakorlottabbak is, a döntések egy kézben vannak és pénz is van mindenre, szinte számolatlanul.
Nem sírom én vissza a harminc éve magunk mögött hagyott totalitárius rendszert, még véletlenül sem, és bosszantani szoktak azok a véleményformálók, akik a "komancsokra" és álszent rendszerükre - a csak a szépre emlékezem felfogás alapján - pozitív nosztalgiával gondolnak és ilyen szellemben nyilatkoznak meg. Most viszont azt mondom, hogy az a zsigeri félelem, amit akkoriban a hatalmi túlkapások kapcsán az ember akarva-akaratlanul érzett, a felső utasításokkal szemben tanúsított, szinte bántó szervilizmus jól jönne a szabadságjogokban és a jólétben tobzódó Európában is! Legalább arra az időre, amíg ez a sunyi vírus el nem takarodik az orvostörténet süllyesztőjébe, a gazdaság újra talpra nem áll és a régi, békebeli világunkat élhetjük újra szerte a földgolyón.
Most az Európai Unió is nehéz vizsga előtt áll. Ha ezt bebukja, ha nem nyújt segítőkezet a legnagyobb bajba jutó országoknak (Olaszországnak Putyin küldött katonaorvosokat), akkor bizony valahol értelmét veszti az egész. Hiszen ha a bajban nem jelent a politikai tömörülés megoldást, akkor "békeidőben" sem lesz túl nagy tekintélye.
A politikánál most viszont sokkal fontosabb az, hogy valahogy túléljük ezt az egész mizériát és végre a gazdasági válságkezelés legyen a legnagyobb bajunk. Félek azonban attól, hogy a normalizáció a 68-as forradalom utáninál is hosszabb ideig tart majd és erre a "koronára" senki nem fog nosztalgiával emlékezni, mint a viszonylag erős és értékálló csehszlovák fizetőeszközre.
Králik Róbert
Megjegyzés küldése