A minap egy olyan ember ajánlására, akit nagyra tartok, megnéztem egy meglehetősen hosszú videót, kétszemélyes stúdióbeszélgetést a nárcizmusról, amely "a legnagyszerűbb beszélgetés a nárcizmusról" címet viseli.
A cím kissé szerénytelennek hathat, dehát a téma az önnön fennköltség és felsőbbrendűség témáját taglalja, így valahol jogos. A címválasztás oka mégis - gondolom - prózaibb, hiszen "A legnagyszerűbb könyv a nárciuzmusról" című kiadvány szerzőjével készült, így a cím minden bizonnyal a könyv címére utal. (A legnagyobb videómegosztó portálon megtalálható és megtekinthető a beszélgetés.)
Bánki György pszichológus alaposan, és a laikus hallgató számára is viszonylag érthetően magyarázza el e viselkedés mibenlétét, miértjét és következményeit, magára a nárcisztikus egyénre és a környezetére nézve egyaránt.
Az általam leszűrt tömör lényeg az, hogy a külvilág előtt önmagát túlértékelő, másokat lekicsinylő, emberek saját frusztráltságukat, bizonytalanságukat leplezik mások becsmérlése által.
Az ilyen ember munkahelyi és családi kapcsolatai is bonyolultak, hiszen a kritikát nagyon nehezen viseli. A páros kapcsolata is - főleg, ha a partnere is nárcista - egy állandó, nagy amplitúdójú érzelmi hullámvasútra hasonlít. Persze ez magánügy, de ha az ilyen ember hatalomhoz jut, az bizony veszélyes lehet nemcsak a környezete, de az egész helyi közösség, sőt az egész országra nézve is.
Nevek nélkül, manapság több olyan helyi vagy országos vezetőről, politikusról hall az ember, akikkel kapcsolatban felmerül ez a diagnózis. Mert ez az, diagnózis!
Természetesen ez esetben is - mint általában - a mérték a lényeg. Némi nárcizmus mindenkibe szorult, de ha az önimádat betegessé válik, az bizony kibírhatalan és szinte kezelhetetlen állapot.
De miért is írtam le mindezt? Egyrészt azért, hogy, ha idejük engedi, olvassák el a könyvet, vagy nézzék meg a videót. Másrészt azért, hogy az így megszerzett és intellektuálisan megemésztett tudás birtokában ezen a szemüvegen keresztül (is) szemléljék a helyi vagy a nagypolitikában tevékenykedő emberek viselkedését.
Ha pedig ráákadnak egy-egy jellegzetes nárcisztikus vonásra, talán képesek lesznek jobban megérteni és értelmezni az illető motivációs hátterét, illetve talán képessé válnak jobban lereagálni az ilyen viselkedést. Így talán megelőzhetővé válik sok komoly konfliktus, illetve olyan történés, ami nemcsak az érintett személlyel való kapcsolatra, de a közösségre nézve is veszélyes kimenetelű lehet.
Arra bíztatom Önöket, kedves olvasók, hogy járjanak nyitott szemmel és vegyék észre, tudatosítsák a nárcizmus nyilvánvaló jeleit. Tudják, hogy minden hatalmaskodó, felfuvalkodott, önimádó egoista mögött egy megszeppent, gátlásokkal küzdő, szeretethiányos gyermek rejtőzik.
Megjegyzés küldése